Jogosan tölthet el bennünket aggodalommal, félelemmel, dühvel vagy szomorúsággal mindaz, ami az Index háza táján történt. Az egyik legelső online orgánumként elinduló Index (leánykori nevén iNteRNeTTo) mostanáig az elsődleges érték- és mértékadó kulturális bástya volt. Függetlenül attól, hogy szerettük vagy sem, a változása alapjaiban fogja megrengetni a nyilvánosság jelenlegi szerkezetét, működését. Hogy ez jó vagy sem, az még kiderül, annyi azonban bizonyos, hogy az Indexnek bőven voltak izgalmas és eredményes kísérleti formátumai, amelyek sokat segítettek a kortárs kultúra terjesztésében és alakulásában.

Filmek, zenék, építészet és irodalom – többek között ezekben a kulturális témákban is formálhatta az Index szerkesztőgárdája a gondolkodásunkat. Az ő szövegeiket olvasva tanulhattuk meg: a magyar zene nem is rossz, a magyar sorozatokban nem minden borzalmas, érdemes felfelé tekintenünk a szűk városi utcákat járva, és hogy az irodalomnak igenis helye van a széles publikum előtt.

Vannak – vagyis voltak – íratlan szabályok a nyilvánosságban, mint például, hogy ha az Index foglalkozik valamivel, akkor valóban számít. Ezt minden magyar nyelven értő tudja. Éppen ezért a kortárs kultúra általuk bemutatott szereplői sokat köszönhetnek a lehetőségnek, majdnem annyit, mint maguk az olvasók. Az alábbiakban négy olyan szerkesztőségi kísérletről olvashattok, amelyek sokat adhattak nekünk, hogy úgy gondolkodjunk a kortárs kultúráról, ahogyan.

Sixx, a kíméletlen és a comment:com

Egész estés röhögőgörcsök és kritikus attitűdű sorozatnéző közösség létrehozása – ezek az ismérvei a blog szerzőjének, Sixx-nek. Megtanultuk tőle, hogy ami jó egy filmben vagy sorozatban, azt el lehet ismerni, de a rosszat – érvekkel alátámasztva – ki is lehet mondani. A stílusa több mint zseniális. Ha valaki azt állítaná, hogy nem először az ő véleménye volt mérvadó BÁRMILYEN filmes-sorozatos témában, egyszerűen hazudik (vagy lázadó).

Stenk, az alter magyar zene tündérkeresztanyja

Sajó Dávid és szerkesztőtársai elérték azt, ami még a 2000-es évek elején lehetettnek tűnt: a hajánál fogva rángatták ki a magyar zenét az „ez-csak-gagyi-lehet” skatulyából, és bebizonyították, dögivel akadnak izgalmas, kreatív újítások a hazai zenei palettán is. Biztosra vehetjük, nincs olyan ismerősünk, aki nem üvöltött már legalább egyszer a képernyővel a szerzőség irgalmat nem ismerő stílusa miatt – de hát ezért is csak szeretni tudtuk őket. Ha pedig olyasmit kritizáltak, amit mi magunk sem szerettünk, többször is visszaolvastuk az írásokat, és minden ismerősünkkel elolvastattuk, hogy „Sajó is megírta, látod?!”

Tárcarovat újra: egy az online-ból kipusztult klasszikus sajtóműfaj visszatérése

Az online-ra terelődött média a sajtó- és azon belül a hírműfajok átalakulását eredményezte. Ezzel nincs is gond, minden fejlődik, alakul. Egyetlen olyan szegmens volt, amely miatt okkal vérezhetett a szívünk: ez a klasszikus véleményműfajok, publicisztikák megszűnése, mint amilyen a tárcanovella is. Az irodalmi igényesség az online térnyerése előtt a sajtó ismérve volt. Ahogyan viszont fel kellett pörögni, egyre gyorsabban, többféle tartalmat szállítani, a bulvár kulturális alappá vált (ezzel erodálva a nyelvi készletünket, egyáltalán a változatos nyelvi és irodalmi igényeinket), valamint elterjedtek a multimédiás tartalmak – leáldozott ezeknek a műfajoknak.

Dragomán György kortárs író javaslatára, Haász János és Zsuppán András (ugyancsak kortárs szerzők) indexesek gondozásában 2019 májusában indult el az Index Tárcarovat. A publikáló kortársak nevét olvasva kijelenthetjük: bármely folyóirat megirigyelhetne egy ilyen szerzői gárdát. Szvoren Edina, Mán-Várhegyi Réka, Mécs Anna, Háy János, Totth Benedek, Grecsó Krisztián – hogy csak random párat megemlítsünk a rendszeresen alkotók közül. Hogy mindezeken túl a tárcarovat indítása mennyire volt fontos és a kortárs magyar irodalom szempontjából példaértékű, arról az Élet és Irodalom oldalán, Benedek Szabolcs klaviatúrájából olvashattok bővebben.

Az Indexen ezrekhez – akár százezrekhez jutottak el az irodalmilag igényes, fontos és többletértékkel bíró szövegek, emberek fedezhettek fel maguknak szerzőket, láthattak bele egy-egy markáns írói stílusba. Külön kiemelendők a minden esetben releváns, zseniális borítóképek, ahol a grafikus briliáns munkája ráerősít a novellák üzenetére.

A lista kakukktojása: Zubreczki Dávid, azaz az ex-Urbanista

A WeLoveBudapest oldal mellett Dávid személye tette hozzá a legtöbbet a városunk pozitív megítéléséhez. És bár örömmel emlékszünk vissza a sokórás-fulladozós-röhögéseket okozó albérletgyöngyszem-listákra, azt is tőle tanultuk, hogy mi miért alakult úgy egy-egy park kialakításakor, ahogyan milyen új, praktikus és/vagy szemet gyönyörködtető épület készült el, illetve, hogy milyen sok apró, szerethető részlet rejtőzik a fővárosban, amiért egyszerűen jó itt lennünk.

Köszönöm a sok élményt!

A MAKICS blog egy blog, mégis szeretném hosszú távon objektíven bemutatni a szerintem fontos témákat – ez már éppen elég erős szubjektív szűrő lesz –, ilyen szempontból ez a poszt kivételt jelent az itteni tartalmak közül.

Nem szeretnék hőzöngeni, drámát gerjeszteni, tolni a negatív posztokat, nem is fogom ezt megtenni. Erre az édes-bús nosztalgiára szükségem volt, és nagyon örülök, ha páratok hasonlóképp van ezzel.

Most még fáj, ami történt, mert kiváló szakemberek kerültek patthelyzetbe, ahonnan nem jöhettek ki jól. Dönteniük kell: vagy felmondanak, és lesznek büszke munkanélküliek vagy gumigerincűnek nézik őket, csak mert azt a várat „szolgálják", amely ezidáig a legerősebbnek hitt volt valamennyi közül.

Meglátjuk, ezután mi lesz még.

Az biztos, hogy van miért hálásnak lennünk az Indexnek.