Másik világ egy másik Budapesten: ez Kemény Zsófi Rabok tovább című kötete. A költő-slammer szerző regénye régen várt színfolt a kortárs magyar irodalomban és főleg a young adults műfajban. Lehet imádni vagy utálni, de faarccal elmenni mellette nem.
Kemény Zsófi született művész. Író, költő, slammer, rapper, pszichológus, ma-holnap forgatókönyvíró, és ki tudja, mi minden lesz még – hiszen 2020-ban csak a huszonhatodik életévét tölti be. Eddig öt könyve jelent meg, köztük egy húszéves kora előtt, egy pedig a kortárs magyar krimiírás zsenijével, Kondor Vilmossal közösen. Izgalmas és érdekes személyiség, ha megismernéd közelebbről, hallgasd meg Szabados Ági vele készített interjúját!
A Rabok tovább abszolúte kuriózum élmény
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy egy kiadó a kétes fogadtatással kecsegtető kreatív elemeket tűzzel-vassal irtja egy szövegből – pláne a fiatal és még nem eleget bizonyító szerzők esetében. Ez sajnálatos, de logikus is, hiszen egy kiadó elsődleges érdeke, hogy profitáljon a megjelentetett kötetekből, vagy legalább veszteség nélkül ússza meg a rizikós kiadást. A Jelenkor Kiadó viszont a Rabok tovább esetében a sarokba hajította ezt az elvet, éppen ezért a kötet bővelkedik a meglepő, sablonokat távolról sem karcolgató nyelvi képekben. Slammerként és költőként nem meglepő, hogy Kemény Zsófi nyelvileg elképesztően izgalmas, újító szándékú szerző, és szívmelengető azt látni, hogy erre itt kapott lehetőséget. Az más kérdés, szubjektíve eldöntendő, hogy kinek mennyire tetszenek ezek a meghökkentő szövegfordulatok, ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy döntő többségükben belesimulnak az amúgy is formabontó stílusba, nem törik meg az olvasás élvezetét.
A történet egyszerű, „ketten a világ ellen” típusú, egy egyetemista, éppen függetlenedni szándékozó lány és egy briliánsan okos, minden ellen lázadó rapperfiú szerelméről szól, akik a Budapesten, 2017-ben kitört a forradalom élharcosaivá válnak. Kemény Zsófi viszont az ideális – és a tini irodalomból már unásig ismert klisés – románc felépítésének megkezdése után konzisztensen rombolja le a saját fikcióját. Az álompasi itt a sztori végére nem marad rejtélyes és vonzó, helyette nárcisztikussá, bántalmazóvá és visszataszítóvá válik, de még a nemes forradalom is diák-hisztivé zsugorodik. Pont annyi realitást és aktuálpolitikai kérdést présel a történetbe, amelytől zsigerileg relevánssá, pesti fiatalként nagyjából átélhetővé válik a regény cselekménye. A történetvégi csattanó pedig, ha nem is teljesen váratlan, abszolúte kielégítő.
Azért nem borít mindent cukorhab
Hibák tagadhatatlanul akadnak a könyvben. Olykor a szerkesztői túlkapások (pl. egy karakterről a beceneve és bemutatása alapján sem derült ki, hogy mi az ő neme), olykor a lazán átengedett magyartalanságok (pl. amikor egy mondaton belül háromszor szerepel ugyanaz a szó) zökkenthetnek ki az olvasásból. Az is vitatéma lehet, hogy mennyire jó a regény dinamikája, a cselekmények ütemezése, néhol vontatottá vagy érdektelenné válik egy-egy jelenet vagy cselekményszál.
Kimaradhatsz belőle, de minek?
A könyv nem szól mindenkinek, és ezzel nincs is baj. Ha unod a sablonos romantikus könyveket, érdekelnének a „hazai pályán” játszódó történetek, és nem is borsódzik a hátad a slammer dumáktól, akkor adj neki egy esélyt! Ha ezek közül egyik sem igaz rád, keress magadnak más könyvet, és ezt hagyd meg annak, aki értékelni tudja.
