Jó ideje volt már, hogy Varga Majával, a culturesokk Instagram oldal szerzőjével bele akartunk vágni egy közös projektbe. Akkor nem tudtuk publikálni az eredményét, de ami késik, nem múlik. Ezúttal egy interjúformát öltött könyvajánló keretében olvashatsz egy kivételes kortárs kötetről: culturesokk kérdezett engem Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című könyvéről. 

Mi volt az első benyomásod a könyvről a borító és a cím alapján?

Pont, hogy a borító és a cím ellentmondása keltette fel a figyelmem. Néhány elmosódott vízcsepp mögött egyetlen tömbház alakja és a szürke, leginkább semmilyen ég: minden látszik, kivehető. Tájnak nyoma sincs, amit érdemes volna belátni. A színvilág és a rejtélyes cím miatt egy tizenkettő egy tucat kortárs egzisztencialista regényt vártam, benne örökérvényű és nagyon mai emberi dilemmákkal, patthelyzetekkel.

Nem tipikus sémára épülő regény. Mennyire döbbentett meg, vagy épp mennyire ragadott rögtön magával az, hogy verssel kezdődik?

Nagyon. Először megrémített, később fellelkesített. Kiss Tibor Noé kísérlete a négy meglehetősen eltérő elbeszélői stílussal, a lapok alján található egysorosokkal messze kiemelte a kötetet az egyszeri könyvélmények közül, a szememben alkotássá formálta. Az, ahogyan lassacskán kibontakoztak, összeálltak a verses epizódok képei, valódi felüdülést jelentettek. Strukturálisan is szükség volt rá, hogy a feszültség és cselekmény megfelelő arányban kapjon teret a kötetben.

Hogy látod utólag ezt a fajta kezdést, és hogy látod utólag a további lapokon néha-néha felbukkanó „verseket”? Jobban kifejezik a szereplő magát?

Ezt a kérdést az ÉS-kvartettben is feszegették, nem véletlenül. Úgy gondolom, a két világ között lebegő tudat megjelenítésére tökéletesen megfelelt, a szerző finom nyelvhasználata pedig itt csúcsosodott ki, ezeket a részeket élveztem a legjobban. A kérdések, melyek szerint, ha az emberi tudat minimális behatásokra ugyan reagálva, de lényegében korlátlanul száguldhat, hogyan áramlik, merre téved, merre nem, és hogyan teremt magának sajátságos realitást, mind-mind izgalmasak, és ezekre Kiss Tibor Noé megoldása kifejezetten érdekes, megkapó.

Saját véleményed szerint mi a közös nevező az összes szereplő között? Mire vágynak mind, vagy épp mi hiányzik az életükből?

Nem volt az a benyomásom, hogy a négy elbeszélő sorsközösségben volna azon kívül, hogy nem találják a helyüket az életben – jól tudjuk, azok a személyek jelentik a kivételt, akik pontosan tudják, hol vannak és hova tartanak! Talán a cím-borító ellentmondás miatt, de szüntelenül kerestem az egyes szereplők saját beláthatatlan tájait. Nyomoztam az után, hogy az életük melyik aspektusa az, amit hiába akarnának átlátni, kontroll alá vonni, az mindig csak egy beláthatatlan táj marad. A legjellemzőbbeket találtam: van, aki érzelmileg kielégítő kapcsolódásra képtelen, más magát nem látja, akad, aki elveszett a kötelességek és ösztönös vágyak közt, és természetesen, aki tudatán kívül lebegve tekinthet a beláthatatlan mindenségre.

Volt olyan szereplő, akit valamiért úgy érezted, hogy inkább taszít, mint szimpatikus?

A sehonnan jövő, semmi hasznosat, értelmeset nem csináló, sehova sem tartó fiú karakterével nem tudtam azonosulni. A kilátástalansága tapintható volt, a kötet szerkezetét és a történet ívét tekintve kiválóan betöltötte a szerepét, fokozta a feszültséget, nekem mégis leginkább csak a nővére karakterét árnyaló tényezőt jelentett.

Vagy aki szerinted kevésbé lett kidolgozva?

A balesetet szenvedett, szabadversben monologizáló lány karaktere nem lett, de nem is lehetett volna jobban kidolgozva, és ez kifejezetten jót tett neki. Több maradt a sejtelmeknek, a szubjektív képzettársításoknak, az ő blokkjaiban úgy éreztem, nem csak olvasok, hanem a szerzővel közösen formáljuk őt valamilyenné.

Minden oldal alján van egy-egy mondat, alcímnek nevezhetjük talán. Hogyan viszonyultál hozzájuk?

Mint egy rejtvényt, először összeolvastam őket, majd az oldalak aljához érve el-elolvastam, kerestem a kapcsolódást, értelmet, érzetet, amit Kiss Tibor Noé szándékozhatott kiváltani velük. Vegyes élményt adott. Néha tökéletes alcímként szolgáltak, néha az atmoszférához adtak hozzá, de volt olyan is, amikor újraolvastam a fölötte lévő oldalt, hogy rájöjjek, mi volt a cél – és nem jártam sikerrel. Az egysorosok ötletet imádtam, újszerű, kifinomult, érdekes és arra késztetett, gondolkozzak másképp az olvasottakról, mint a saját logikám diktálná.

Egyáltalán, hány pontot adnál egy egytől-tízes listán a könyv szerkezetére? Mennyire van jól felépítve ill. tagolva, mennyire kiszámíthatóak a történések, vagy mennyire tudott téged meglepni?

A fülszöveg szinte minden lényegeset elárult, így a történetnek egyetlen valódi kérdése maradt: a balesetet szenvedett lány él vagy hal-e a könyv végén. A szerkezetet briliánsnak éreztem, a patikamérlegen kiporciózott cselekmények és feszültség-adagolás mellett a kötet különlegessége, hogy Kiss Tibor Noé hagyott szüneteket az olvasói léleknek. Ilyenkor kicsit kitekinthettünk, erőt meríthettünk a folytatáshoz, körbe nézhettünk azon a tájon, hátha belátjuk. Szükség is volt ezekre, tekintve, hogy mennyire vaskos a könyv témája, a történet, az atmoszféra, a karaktereink egyéni sorsa. Ez olykor egy plusz kép, egy szereplő feltörő emléke, vagy egy karakter újabb, meglepő jellemvonásának felfedése volt. A lényeg, hogy pont annyit lassított, oldott a történetfolyamon, amitől az emészthetőbbé vált, az ilyet szubjektíve imádom.

A 230 oldalon jelenik meg először, és azt hiszem, utoljára a cím: Beláthatatlan táj. Számodra mit jelentett végig a cím, és mit jelentett azután, hogy megjelent a regényben is? És számodra mi a saját beláthatatlan tájad?

Első olvasásra illúziórombolásnak éltem meg: azzal, hogy a szerző elárulta, mit is jelent, kié is a bizonyos beláthatatlan táj, amely igencsak távol állt a magam által kreálttól, megakasztott az olvasásban, átgondolásra késztetett. Addig részint közös építkezésnek éltem meg a kötet olvasását, ott viszont volt egy erős váltás. Az apai elbeszélő, akinek a szálán felbukkan a cím, olyan szabad asszociációs folyamot indít, ami már egészen közel áll a szabadverselő lányának stílusához. Eltávolodik az addig megszokott saját stílusától, amihez csak a monológja végén tér vissza, előrevetítve a könyv végkifejletet. Itt is megjelenik a finom ellentmondás: addigra megtudjuk, hogyan esett meg a baleset, ahogy azt is, mi következik a történetben. A kötet beláthatóvá válik, ahogy megjelenik a szövegben a beláthatatlan táj. Összességében lenyűgözött.

Van olyan rész vagy mondat, ami közelebb került a szívedhez?

Nem volt egyetlen mondat, ami kiviláglott volna a kötet egészéből: a stílusok váltakozása, a lapok alján lévő egysorosok, de főleg a nyelvileg gazdag szabadverses epizódok, mind-mind izgalmasak.

Ha egy mondattal kéne kifejezned, hogy szerinted miről szól ez a könyv, mi az üzenete, akkor mi lenne ez az egy mondatod?

Nem tudhatjuk, hogy életünk legújabb mérföldköve milyen következményekkel jár majd, legyen szó tragédiáról vagy szerencsés lehetőségről, beláthatatlan tájra érve kell előre haladnunk.

Tavaly jelent meg Baráth Katalin Afázia című kötete az Agave kiadó gondozásában. Egy elképesztően szórakoztató űropera, agyeldobóan kreatív elemekkel, kis csavarral érdekessé tett műfajkarakterekkel. Két könnyesre röhögős poén között pedig olyan – a kultúravesztett vizualitás felé eltoluló világunkban extrán fontos – kérdéseket feszeget, mint hogy mit ad hozzá a nyelvi örökség az emberhez? Meddig maradunk emberek, és mikortól leszünk nemzeti – vagy galaktikus – érdekeket mozgató bábok?

Baráth Katalin elsősorban a történelmi krimijeiről, valamint a kompetens, érdekes és árnyalt női főhőseiről ismert szerző. A 2022-ben megjelent és még az évben Zsoldos Péter-díjat nyert Afázia című kötete nem kicsit távolodott el a megszokott zsánerétől, aminek – még sci-fihez nem szokott olvasóként is – nagyon örülhetünk.

Láttuk már, de nem így

A kötet cselekménye nem kicsit hajaz a Star Wars Egy új remény című klasszikusra, de csak azért, hogy a szerző a popkulturális referenciákkal felvértezve még élesebb kontrasztot teremthessen a maga történetével. Az Afáziában a cselekmény a Naprendszerben játszódik, ahol a Demokrácia (melynek fővárosa Új-Washington) és a Háló Birodalom (amely központja Delking) között feszül ellentét. A két nagyhatalom határán egy aprócska, mesterséges bolygón, Pandonhyan élnek a moyerek, akik független, pártatlan szigetként nem hajlandók betagozódni egyetlen rendszerbe sem. Két eszközük van az önnön függetlenségük megőrzésére: a tény, hogy menedéket nyújtottak a két hatalmi tömbből kiűzött mesterséges intelligenciáknak, valamint, hogy egyedülálló módon képesek beszédre, arra a beszédre, amit ma (még) mind ismerünk. A beszéd – a történetben Igeként nevezett képesség –, drogként hat a mindennemű kultúrától megfosztott, vizualitással némiképp kommunikálni képes emberek számára. Nem mondok újat azzal, hogy mindkét nagyhatalom folyvást azon dolgozik, hogy ellophassa ezt a „technológiát”.

Eldobod az agyad a kreatív ötletektől

Ezer és egy zseniális ötlet és többnyire jó megvalósítás akad ebben az alig több, mint háromszázoldalas kötetben. Egy világban, ahol a nyelv, az Ige tiszta befolyást, függést okoz a beszédre képteleneknek, ott a beszédre képes társadalomban minden e köré szerveződik. A moyerek társadalmát a Lingvista vezeti, elöljárói a nyelvőrök és a gramárok. A születésszabályozás – mivel nincs értékesebb egy beszédre képes gyermeknél – rendkívül erős, megtervezett, csak a szülésre szánt nők maradnak termékenyek. A nemiség így elveszíti – elveszthetné – a jelentőségét, ez a nevekben is megnyilvánul: földrajzi neveket használnak személynevek helyett. Főhős párosunk Sió és Maros, és a könyv felénél esik csak le, hogy melyikük nem férfi. Utolsó példaként kiemelendő, hogy a szerző is tisztázza: a szent Ige olyan két birodalom lakosainak, mint a drog, emiatt az őket Igével kábító moyerek gyakorlatilag megtűrt, pitiáner drogdílerek.

Készülj fel, hogy a végsőkig magyarázatokra szorulsz

Nem meglepő módon egy olyan könyvben, ahol a nyelv a valódi hatalom – és az afázia a legnagyobb veszély, amely a beszédre képesekre leselkedik –, ott nagyon körültekintően, kreatívan kell bánni a világépítés során használt szavakkal és kifejezésekkel. A szerző gyakorlatilag mindenre alkotott saját kifejezést, legyen szó mértékegységekről, textúrákról, fogyasztási cikkekről, bármiről. A kötet egyetlen gyenge pontja ez a lassú, alapos világépítés. Emiatt a vége kicsit katyvaszos lett: már javában a végjátékot követhetjük figyelemmel, de még mindig meg-megtörik a narratíva a magyarázatok miatt, amelyekre amúgy tényleg szükség van, hogy érthessük, mi történik pontosan. Ezt a problémát nagyon nehéz kikerülni, ha olvasóként nem a kívülálló főhős szemszögéből ismerjük meg az adott világ sajátosságait, aki belecsöppenve az ismeretlen univerzumba velünk együtt fedezi fel azt. A szerző ehelyett azt a megoldást választotta, hogy a cselekmény közepébe dob minket, ami – mivel nyelvileg nekünk is mindent a moyerek után kell tanulnunk – nem teszi könnyen olvashatóvá a kötetet.

Ettől függetlenül, vagy pont, hogy ezért érdemes rávenni magunkat az olvasására. Látni egy másik perspektívából, hogy mennyire kevés az, amit a kultúrától elvesztett ember remélhet az élettől, felismerni, hogy a nyelv, a kifejezőképesség önmagában alkotóeleme a személyiségünknek, mind-mind olyan élmény, amiért vétek kihagyni ezt az olvasmányt. Plusz zseniálisan szórakoztató látni, hogy a magyarokból lett moyerek önérzete hova tud még erősödni. 

Kedves Csekkoló!

Ha kevéssé sikeresen boldogulsz a címkék és tagek végeláthatatlan kavalkádjában - azaz rokonlélek vagyunk - az alábbi lista segíthet neked, hogy átlásd, eddig milyen kötetekről készült rövidebb-hosszabb ajánló.

Válogass kedvedre, és ne feledd időnként csekkolni a MAKICS blog nagy listáját, hiszen az elkészült újabb kedvcsinálók mind bekerülnek majd a felsorolásba! 

• Baráth Katalin: Afázia (Agave Kiadó, 2021)
• Bódi Péter: Engedetlenek (Kalligram Kiadó, 2018)
• Hartay Csaba: Holtág (Athenaeum Kiadó, 2016)
• Herczeg Szonja: Kis üdítő, kis krumpli (Scolar Live, 2017)
• Kemény Zsófi: Rabok tovább (Jelenkor Kiadó, 2017)
• Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj (Magvető Kiadó, 2020)
• Márton László: M. L., a gyilkos (Kalligram Kiadó, 2012)
• Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz (Libri Kiadó, 2019)
• Pungor András: A hetedik nap a papáé (Scolar Live, 2019)
• Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak! (K.u.K. Kiadó, 2012)
• Totth Benedek: Holtverseny (Magvető Kiadó, 2014)

Nem elég átlátható, nem elég kényelmes ez a lista?

Véletlen se tartsd magadban az építő kritikádat, küldd el az észrevételed, üzenj nekem Instagramon! 

Korábban már volt szó arról, hogy mit jelent a mentális egészségednek az olvasás. Ezt kiegészítendő arról olvashatsz, hogy miképp szakíts időt arra, hogy könyvek által fejleszteni tudd magad, és bővíthesd az általános műveltségedet. Könyvet olvasni idő- és koncentráció-igényes foglalatosság, éppen ezért érdemes rendszert vinni a hétköznapokba, és megteremteni a helyét és idejét, amikor ennek a hobbinak szentelheted a figyelmed.

Sokat dolgozunk, rendben tartjuk otthonunkat, családunkról és önmagunkról gondoskodnunk... lássuk be, sokunk számára nem épp előkelő helyen áll az olvasás a napi teendők listáján. (Tisztelet a kivételnek!) Arról már olvashattál, hogy miért is klassz időtöltés az olvasás: fejleszti a szókincset, a gondolkodásmódot, kaput nyit a világra, idegen kultúrákat és eszméket ismerhetsz meg általa, okít és képez, és nem utolsó sorban szórakoztat. Mindezek tudatában vegyük sorra, mit tehetsz annak érdekében, hogy többet olvass!

1. Mindig legyen nálad könyv!

Teremtsd meg a lehetőséget arra, hogy bármikor olvashass! Ne indulj el otthonról könyv nélkül, lehetőleg sehova. Az utazás a buszon, várakozás az orvosi rendelőben, postán, egy munkára vagy iskolára hangoló kávé elszürcsölése a még csendes asztalodnál mind-mind kiváló alkalom arra, hogy olvass. Hazafelé ritka jó levezető a kötelességek lerovása után, és legalább az időgyilkosnak számító utazást is tudod úgy alakítani, hogy az a magad örömére szánt pihenőidőnek is beilljen.

Az, hogy magaddal hordod az olvasnivalód, jelentősen megkönnyíti azt a törekvést is, hogy a napod alatt találj olyan holtidőket, amikor tudsz még olvasni. Lehet ez egy cigiszünet, ebédidő, áramszünet, a kollégád késése egy megbeszélésről vagy egy lukasóra. Hihetetlenül változatosan tudod beosztani az olvasási időd, ha akarod!

Ha a cipekedés nyűgje riaszt, válassz e-könyvet! Az is mellette szól, hogy óvja a fákat, sokkal kényelmesebben elfér az elegáns retikülökben, és egy rakás sztorit lehet tárolni rajta, amelyek közül kedvedre választhatsz mindig a hangulatodnak megfelelőt. Ha nem vagy a papír illatának fanatikusa, nem értékeled az olvasott mű súlyát a kezedben, nem okoz örömet az oldalak sercegése lapozáskor, ez a te megoldásod!

2. Tűzz ki magadnak napi olvasási célokat!

Az élet minden területén akkor tudsz fejlődni, ha az előzetesen kitűzött célokat eléred, sőt, fokozatosan felülmúlod. Így van ez az olvasásban is. Ha nem vagy a betűfalás szerelmese, érdemes először külön energiát fektetni abba, hogy felfedezd, milyen típusú könyvet szeretsz. Romantikus, történelmi vagy krimi? Ha szépirodalom, akkor női sors, életcél-keresés, vagy fejlődésregény? Kísérletezz, és tartsd szem előtt: a legfontosabb, hogy olvasáskor ne kényszert érezz, hanem könnyedséget és természetességet.

Tagadhatatlan, hogy ösztönzőleg hathat, hogy ha a közösségi média felületeiden megosztod, épp milyen könyvet olvasol. Még ha az amúgy hihetetlen akaraterőd egy pillanatra alább is hagyna, a beérkező kérdések és lelkesedő kommentek egytől egyig ösztönözni fognak, hogy értelmes válaszokat adj rájuk. Esetleg még arról is meggyőznek, hogy ha még nem tűnik elég izgalmasnak a sztori, érdemes továbbolvasnod.

3. Alakítsd ki a megfelelő körülményeket!

A legkényelmesebb és leglogikusabb megoldás, hogy otthon, elalvás előtt, a puha ágyikóban még olvasgatjuk az aktuális kedvenc kortárs magyar kötetünket. Ugyanakkor kár volna tagadni, hogy a bokros teendőink elvégzését követően ágyba már csak akkor jutunk, amikor az alvásra vagy olvasás helyett sokkal izgalmasabb tevékenységekre vágyunk. Nehéz megteremteni a csendes zugot, nap közben különösen. Ilyenkor a legjobb barátunk egy jól szigetelő fülhallgató és valami monoton zene, amely mellett nem esik nehezünkre a koncentráció.

4. Barátkozz egy fanatikussal!

Biztosan van a te ismeretségi körödben is olyan ember, aki rajong az írott betűkért, igazi mániákus, aki a vallási hittérítőket is megszégyenítő lelkesedéssel tud előadást tartani egy-egy szeretett történetéről. Barátkozz vele, hagyd, hogy meggyőzzön, és rád tukmálja egy-egy imádott könyvét. Olyan lesz számodra, mint egy mentális személyi edző, folyamatosan kérdezgetni fog, hogy hol tartasz a kötetben, mert remegve várja, hogy végre tagmondatonként kielemezhesse veled a könyvben történteket.

Persze ő is át tud esni a ló túloldalára, 18 könyvet egyszerre ne fogadj el tőle, és ha lehet, te is kerüld a könyvek párhuzamos olvasását. Sorozatokat is zavaró lehet párhuzamosan nézni, de még mindig egyszerűbb műfaj, mint a különféle nyelvezeteket implementálni, folyamatosan ügyelni a részletekre és a történet alakulására. Ha a kihívások rajongója vagy, próbálj mondjuk egy laza Garaczi-Háy-Márton kombót, kiváló gyakorlási elegy lehet.

5. Kösd össze az olvasást valamivel, amit szeretsz!

A Pavlov reflex kifejezés ismerős lehet neked is még kisiskolából: amikor Pavlov etetés előtt mindig megkocogtatta a kutyája tálját, egy idő után az állat automatikusan nyáladzani kezdett, ha csak meghallotta a hangot - függetlenül attól, hogy volt-e a tálkájában bármi. Az olvasás is működhet ehhez hasonlóan. Az persze nagyon eltérő, kinek mi jelenti a pozitív apróságot, amely kiegészítheti az olvasás élményét. Lehet egy habos tejeskávé, egy tálka gyümölcs, pohár jó bor, Mozart Éjjeli szonátája, a szobabicikli nem is annyira kényelmetlen nyerge, vagy a szíved választottjának horkolása. Így, ha később felbukkan a hétköznapjaidban a kapcsolt dolog, azonnal egy könyvet vagy magát az olvasásélményt társítod mellé. 

Már csak az a kérdés, hogy melyik kötetnek kezdj neki?
Szemezgess a rendre bővülő MAKICS blog nagy listájából!

Köztudomású, hogy a rendszeres könyvolvasás jót tesz a mentális egészségednek. Pontosan milyen változásokat indít el benned, hogyan fejti ki pozitív hatásait az olvasás? Négy pontba gyűjtöttem neked. Ha úgy érzed, ideje csökkentened a folyamatos stresszt, esetleg leszámolnál a gyomrodban fortyogó őrületeddel, ne hagyd ki ezt a cikket.

Megvan az érzés, hogy legszívesebben kiszakadnál a világból? Eleged van a szürke hétköznapokból, az állandó stresszből és változásokból, de nincs hova bújni előlük? Hiába bámulod a telefonod képernyőjét, csak nem érzed jobban magad tőle? Nem vagy vele egyedül. A könyvek segítenek. 

Újra megtanulhatsz fókuszálni egyetlen dologra 

A sokféle, szünet nélküli kütyühasználat és a brutálisra gyorsult, információáradattá vált világunk az emberek koncentrációképességét folyamatosan rontja. Egyre nehezebb hosszú távon - órákon keresztül - egyetlen dologra összpontosítani. Ennek a káros trendnek a megfordítására alkalmas az olvasás: a megfelelő könyv magával ragadja a figyelmed, elég ingert biztosít, de mivel nem terheli minden érzékszervedet, nem válik túl sokká. Ha rendszeresen mélyülsz el egy könyvben, engeded bele magad egy történetbe, észre fogod venni magadon, hogy egyre több időt tudsz eltölteni egyazon feladattal vagy teendővel anélkül, hogy megkattannál belé. 

Kreativitás és empátia grátiszba

Olvasás során, mentalizáció révén mások bőrébe bújhatsz, ami többet jelent, minthogy a főhősök mellett izgulod végig az adott történet eseményeit. Átveszed a szereplők érzéseit, a kihívásaikra magadban, öntudatlanul reflektálsz, keresed a megoldásokat, lehetőségeket, próbálod kiismerni a szereplők személyét. Emiatt óhatatlanul is javul a problémamegoldó képességed, rengeteget tanulhatsz más logikájába bepillantva. Továbbá a mentalizáció révén megtapasztalhatod, hogy mennyire másképp gondolkodhat egyazon dologról egy vagy több szereplő, mint te magad. Ez a tudás növeli az empátiádat és az együttérzésedet, jobb társalkodóvá és megértőbb baráttá tesz. 

Nyugtat az olvasás

Arról vitatkozhatnánk, hogy egy hátborzongató krimi vagy egy szívtépő dráma milyen - általában nem nyugodt - érzéseket kelt benned. Viszont az tény, hogy a stressz szintedet csökkenti az olvasás. Ennek oka, hogy a koncentrált olvasás során lassul a szívverésed, ellazulnak az izmaid, csökken a vérnyomásod. Akár 68%-kal csökkenhet a stressz szinted olvasással, ami azt jelenti, hogy ez a leghatékonyabb relaxációs tevékenység, amibe foghatsz.

Annyira leszel képes, amennyire a fantáziádból telik

 A Sapir-Whorf elmélet kimondja, hogy a nyelv, amellyel kifejezzük a világunkat - a szavak, amelyeket használunk a kifejezéséhez -, determinálja, hogyan látjuk, hogyan gondolkodunk róla. Gondolj bele, hogy az eszkimóknak számunkra megszámlálhatatlan sok kifejezésük van a hóra, amire nekünk alig pár akad! A gazdag szókincs, a kreativitás és az empátia együttesen táplálják, fejlesztik a fantáziádat, amely ahhoz kell, hogy többet, mást, újat és jobbat élhess meg a mindennapokban. 

Most már tudod, miért vétek nem olvasni.
Hogy időt is facsarhass rá az életedből, hamarosan hozok egy tippgyűjteményt!