Másik világ egy másik Budapesten: ez Kemény Zsófi Rabok tovább című kötete. A költő-slammer szerző regénye régen várt színfolt a kortárs magyar irodalomban és főleg a young adults műfajban. Lehet imádni vagy utálni, de faarccal elmenni mellette nem.

Kemény Zsófi született művész. Író, költő, slammer, rapper, pszichológus, ma-holnap forgatókönyvíró, és ki tudja, mi minden lesz még – hiszen 2020-ban csak a huszonhatodik életévét tölti be. Eddig öt könyve jelent meg, köztük egy húszéves kora előtt, egy pedig a kortárs magyar krimiírás zsenijével, Kondor Vilmossal közösen. Izgalmas és érdekes személyiség, ha megismernéd közelebbről, hallgasd meg Szabados Ági vele készített interjúját!

A Rabok tovább abszolúte kuriózum élmény

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy egy kiadó a kétes fogadtatással kecsegtető kreatív elemeket tűzzel-vassal irtja egy szövegből – pláne a fiatal és még nem eleget bizonyító szerzők esetében. Ez sajnálatos, de logikus is, hiszen egy kiadó elsődleges érdeke, hogy profitáljon a megjelentetett kötetekből, vagy legalább veszteség nélkül ússza meg a rizikós kiadást. A Jelenkor Kiadó viszont a Rabok tovább esetében a sarokba hajította ezt az elvet, éppen ezért a kötet bővelkedik a meglepő, sablonokat távolról sem karcolgató nyelvi képekben. Slammerként és költőként nem meglepő, hogy Kemény Zsófi nyelvileg elképesztően izgalmas, újító szándékú szerző, és szívmelengető azt látni, hogy erre itt kapott lehetőséget. Az más kérdés, szubjektíve eldöntendő, hogy kinek mennyire tetszenek ezek a meghökkentő szövegfordulatok, ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy döntő többségükben belesimulnak az amúgy is formabontó stílusba, nem törik meg az olvasás élvezetét.

A történet egyszerű, „ketten a világ ellen” típusú, egy egyetemista, éppen függetlenedni szándékozó lány és egy briliánsan okos, minden ellen lázadó rapperfiú szerelméről szól, akik a Budapesten, 2017-ben kitört a forradalom élharcosaivá válnak. Kemény Zsófi viszont az ideális – és a tini irodalomból már unásig ismert klisés – románc felépítésének megkezdése után konzisztensen rombolja le a saját fikcióját. Az álompasi itt a sztori végére nem marad rejtélyes és vonzó, helyette nárcisztikussá, bántalmazóvá és visszataszítóvá válik, de még a nemes forradalom is diák-hisztivé zsugorodik. Pont annyi realitást és aktuálpolitikai kérdést présel a történetbe, amelytől zsigerileg relevánssá, pesti fiatalként nagyjából átélhetővé válik a regény cselekménye. A történetvégi csattanó pedig, ha nem is teljesen váratlan, abszolúte kielégítő.

Azért nem borít mindent cukorhab

Hibák tagadhatatlanul akadnak a könyvben. Olykor a szerkesztői túlkapások (pl. egy karakterről a beceneve és bemutatása alapján sem derült ki, hogy mi az ő neme), olykor a lazán átengedett magyartalanságok (pl. amikor egy mondaton belül háromszor szerepel ugyanaz a szó) zökkenthetnek ki az olvasásból. Az is vitatéma lehet, hogy mennyire jó a regény dinamikája, a cselekmények ütemezése, néhol vontatottá vagy érdektelenné válik egy-egy jelenet vagy cselekményszál.

Kimaradhatsz belőle, de minek?

A könyv nem szól mindenkinek, és ezzel nincs is baj. Ha unod a sablonos romantikus könyveket, érdekelnének a „hazai pályán” játszódó történetek, és nem is borsódzik a hátad a slammer dumáktól, akkor adj neki egy esélyt! Ha ezek közül egyik sem igaz rád, keress magadnak más könyvet, és ezt hagyd meg annak, aki értékelni tudja.

Jogosan tölthet el bennünket aggodalommal, félelemmel, dühvel vagy szomorúsággal mindaz, ami az Index háza táján történt. Az egyik legelső online orgánumként elinduló Index (leánykori nevén iNteRNeTTo) mostanáig az elsődleges érték- és mértékadó kulturális bástya volt. Függetlenül attól, hogy szerettük vagy sem, a változása alapjaiban fogja megrengetni a nyilvánosság jelenlegi szerkezetét, működését. Hogy ez jó vagy sem, az még kiderül, annyi azonban bizonyos, hogy az Indexnek bőven voltak izgalmas és eredményes kísérleti formátumai, amelyek sokat segítettek a kortárs kultúra terjesztésében és alakulásában.

Filmek, zenék, építészet és irodalom – többek között ezekben a kulturális témákban is formálhatta az Index szerkesztőgárdája a gondolkodásunkat. Az ő szövegeiket olvasva tanulhattuk meg: a magyar zene nem is rossz, a magyar sorozatokban nem minden borzalmas, érdemes felfelé tekintenünk a szűk városi utcákat járva, és hogy az irodalomnak igenis helye van a széles publikum előtt.

Vannak – vagyis voltak – íratlan szabályok a nyilvánosságban, mint például, hogy ha az Index foglalkozik valamivel, akkor valóban számít. Ezt minden magyar nyelven értő tudja. Éppen ezért a kortárs kultúra általuk bemutatott szereplői sokat köszönhetnek a lehetőségnek, majdnem annyit, mint maguk az olvasók. Az alábbiakban négy olyan szerkesztőségi kísérletről olvashattok, amelyek sokat adhattak nekünk, hogy úgy gondolkodjunk a kortárs kultúráról, ahogyan.

Sixx, a kíméletlen és a comment:com

Egész estés röhögőgörcsök és kritikus attitűdű sorozatnéző közösség létrehozása – ezek az ismérvei a blog szerzőjének, Sixx-nek. Megtanultuk tőle, hogy ami jó egy filmben vagy sorozatban, azt el lehet ismerni, de a rosszat – érvekkel alátámasztva – ki is lehet mondani. A stílusa több mint zseniális. Ha valaki azt állítaná, hogy nem először az ő véleménye volt mérvadó BÁRMILYEN filmes-sorozatos témában, egyszerűen hazudik (vagy lázadó).

Stenk, az alter magyar zene tündérkeresztanyja

Sajó Dávid és szerkesztőtársai elérték azt, ami még a 2000-es évek elején lehetettnek tűnt: a hajánál fogva rángatták ki a magyar zenét az „ez-csak-gagyi-lehet” skatulyából, és bebizonyították, dögivel akadnak izgalmas, kreatív újítások a hazai zenei palettán is. Biztosra vehetjük, nincs olyan ismerősünk, aki nem üvöltött már legalább egyszer a képernyővel a szerzőség irgalmat nem ismerő stílusa miatt – de hát ezért is csak szeretni tudtuk őket. Ha pedig olyasmit kritizáltak, amit mi magunk sem szerettünk, többször is visszaolvastuk az írásokat, és minden ismerősünkkel elolvastattuk, hogy „Sajó is megírta, látod?!”

Tárcarovat újra: egy az online-ból kipusztult klasszikus sajtóműfaj visszatérése

Az online-ra terelődött média a sajtó- és azon belül a hírműfajok átalakulását eredményezte. Ezzel nincs is gond, minden fejlődik, alakul. Egyetlen olyan szegmens volt, amely miatt okkal vérezhetett a szívünk: ez a klasszikus véleményműfajok, publicisztikák megszűnése, mint amilyen a tárcanovella is. Az irodalmi igényesség az online térnyerése előtt a sajtó ismérve volt. Ahogyan viszont fel kellett pörögni, egyre gyorsabban, többféle tartalmat szállítani, a bulvár kulturális alappá vált (ezzel erodálva a nyelvi készletünket, egyáltalán a változatos nyelvi és irodalmi igényeinket), valamint elterjedtek a multimédiás tartalmak – leáldozott ezeknek a műfajoknak.

Dragomán György kortárs író javaslatára, Haász János és Zsuppán András (ugyancsak kortárs szerzők) indexesek gondozásában 2019 májusában indult el az Index Tárcarovat. A publikáló kortársak nevét olvasva kijelenthetjük: bármely folyóirat megirigyelhetne egy ilyen szerzői gárdát. Szvoren Edina, Mán-Várhegyi Réka, Mécs Anna, Háy János, Totth Benedek, Grecsó Krisztián – hogy csak random párat megemlítsünk a rendszeresen alkotók közül. Hogy mindezeken túl a tárcarovat indítása mennyire volt fontos és a kortárs magyar irodalom szempontjából példaértékű, arról az Élet és Irodalom oldalán, Benedek Szabolcs klaviatúrájából olvashattok bővebben.

Az Indexen ezrekhez – akár százezrekhez jutottak el az irodalmilag igényes, fontos és többletértékkel bíró szövegek, emberek fedezhettek fel maguknak szerzőket, láthattak bele egy-egy markáns írói stílusba. Külön kiemelendők a minden esetben releváns, zseniális borítóképek, ahol a grafikus briliáns munkája ráerősít a novellák üzenetére.

A lista kakukktojása: Zubreczki Dávid, azaz az ex-Urbanista

A WeLoveBudapest oldal mellett Dávid személye tette hozzá a legtöbbet a városunk pozitív megítéléséhez. És bár örömmel emlékszünk vissza a sokórás-fulladozós-röhögéseket okozó albérletgyöngyszem-listákra, azt is tőle tanultuk, hogy mi miért alakult úgy egy-egy park kialakításakor, ahogyan milyen új, praktikus és/vagy szemet gyönyörködtető épület készült el, illetve, hogy milyen sok apró, szerethető részlet rejtőzik a fővárosban, amiért egyszerűen jó itt lennünk.

Köszönöm a sok élményt!

A MAKICS blog egy blog, mégis szeretném hosszú távon objektíven bemutatni a szerintem fontos témákat – ez már éppen elég erős szubjektív szűrő lesz –, ilyen szempontból ez a poszt kivételt jelent az itteni tartalmak közül.

Nem szeretnék hőzöngeni, drámát gerjeszteni, tolni a negatív posztokat, nem is fogom ezt megtenni. Erre az édes-bús nosztalgiára szükségem volt, és nagyon örülök, ha páratok hasonlóképp van ezzel.

Most még fáj, ami történt, mert kiváló szakemberek kerültek patthelyzetbe, ahonnan nem jöhettek ki jól. Dönteniük kell: vagy felmondanak, és lesznek büszke munkanélküliek vagy gumigerincűnek nézik őket, csak mert azt a várat „szolgálják", amely ezidáig a legerősebbnek hitt volt valamennyi közül.

Meglátjuk, ezután mi lesz még.

Az biztos, hogy van miért hálásnak lennünk az Indexnek.

Egy sokat látott, folyamatos szövegalkotásban élő újságíró-szerkesztő könyvétől sok mindent várhatunk. Herczeg Szonja mindezidáig egyetlen prózakötete ütős, ráébresztős, fájó, kiszámítható és a végére monoton. Azon izgalmas első írások típusába tartozik, amelyekben bár sok minden még fejlesztésre szorul, bőven akad benne boncolgatni való elem, kifejezetten érdekes kísérlet.

A Kis üdítő, kis krumpli a maga 190 oldalával messze nem tökéletesen megírt, rövidke novellák gyűjteménye, amelynek igazi élményét a minden esetben fokozatosan kibontakozó feszültséggel és fájdalommal teli történetek adják. A kötet az elsőkötetes magyar kortársak sorozatában, a Scolar Live kiadásában jelent meg 2017-ben. Herczeg Szonja évek óta azon dolgozik, hogy a munkája során leírt, átadott történeteket még többekhez eljuttassa, megmutassa a mindennapjaikat is szenvedésben töltő embertársainknak, hogy nincsenek egyedül – ennek keretében még gerillanovellázásba is fogott a fővárosban.

Ami nekünk hidegrázós borzalom, az a szomszédnak szürke hétköznap

Történetileg egyszerű, kiszámítható szerkezetben érkeznek az egyes sorsleírások: szinte mindegyik egy halál-közeli élményből vagy pánikhangulatból indul pár mondatos leírással, E/1 személyű elbeszélővel. Az esetek többségében az elbeszélő az adott novella főhőse is, akivel a borzalmak megtörténtek, megtörténnek.

Van itt minden, ami szem-szájnak nem ingere: megerőszakolt tinilány, folyamatosan bántalmazott tinifiú, megalázott feleség, gyorsétteremben dolgozó nyugdíjas, szektába beszervezett, kiégett bizniszasszony, pánikbetegségtől szenvedő gyermekén segíteni képtelen apa, prostitúcióra kényszerített fiatal lány… És még sokan mások, ahogyan mondani szokás. Összesen 31 fájdalmasan hétköznapi, mégis tragikus történet.

Íróként elképesztő teljesítmény, hogy egyik esetben sem válik túlzottan didaktikussá a történetmesélés – pedig egy józan ember lelke az olvasás közben szüntelen üvölt, hogy valamit segítsünk már a bajba jutott főhősöknek. Az írói szándék, azaz a sorsbemutatás és sorsközösség érzésének megélése adott, az olvasón múlik, mivel mennyire tud azonosulni.

Az külön kiemelendő, hogy azokban a sorsokban, ahol sikerült éppen valahogy kilábalni a tragédia mélypontjáról, mindig megjelent egy segítő társ egy főnökasszony, vagy éppen egy gyerekkori barát képében. Egy ilyen személy a való életben is megmentő lehet a hasonló életet élők számára, jó volt látni a fél-fiktív példákat erre.

Még több potenciál van a felszín alatt

A történetekben bőven lett volna még mit elmondani, megmutatni. A kiszámítható keretes szerkezet mellett két nagy probléma volt a megvalósítással.

Az egyik, hogy minden esetben ugyanazzal nyelvi készlettel, képi világgal dolgozott a szerző, amely olykor-olykor már kifejezetten kínos volt. Egy kórházban gyászoló 40-es nő és egy bántalmazott tinédzser fiú hadd ne beszéljen, gondolkodjon ugyanúgy a vele történtekről. Ugyanígy a kötött szerkezet sokszor ment a történetmesélés rovására. Hogy minimálisan értsük a történetet, olyan típusú E/1-es magyarázó mondatokat olvashattunk általában a szöveg elején, amelyek kínzón kilógtak az amúgy is szikár történetből, megtörve ezzel az olvasás élményét.

A másik probléma pedig a karakteralkotás hiánya. Olyannyira történetfókuszú lett minden novella, hogy alig maradt szó a karaktereknek, egy-ként fundamentális élmény alapján kellett elképzelni egy személy teljes jellemét. Beismerem, ez szubjektíven értékelve akár hasznos elem is lehet (minél kevesebb a konkrétum, annál több tulajdonságot az olvasó maga képzel oda a karakterjellem-listára a saját tapasztalataiból, preferenciáiból, annál könnyebben formálhatja önmaga számára azonosulhatóvá az olvasott sorokat), nekem ez inkább zavaró volt.

Olvasni érdemes, de nem mindenkinek

Ha az olvasásélményt vesszük alapul, leginkább a Black Mirror sorozattal tudnám párhuzamba állítani, annak enyhe, magyar és még fogyasztható, pont nem elviselhetetlen verzióját jelentette kötet – azzal a különbséggel, hogy ezek a történetek már bőven a jelenünkben játszódnak.

Az egyes novellák nem éppen lélekbonbonok, de ha valakit érdekelnek az életszagú, történetfókuszú írások, talál itt magának igazán tetsző szöveget. Akinek viszont az irodalmi magaslatokba törő nyelvi képek, a kiszámíthatatlanság és a néha felengedő történetmesélés elengedhetetlen olvasás közben, várja meg az író következő kötetét.

Debütálásnak érdekesre, figyelemfelkeltőre sikeredett a Kis üdítő, kis krumpli. Alig várom, hogy Herczeg Szonja hamarosan megjelenő második kötetét is elolvashassam!

A könyvsorozatoknak mindig lesz helye az olvasók polcain, hiszen eligazodást nyújtanak, és az általuk kedvelt műfajban vagy tematika mentén változatos, izgalmas irodalmi betekintést biztosítanak számukra. Számos nagyon jó példát láthatunk jelenleg is, ezek közül három a kortárs magyar irodalom egy-egy aspektusát tekintve hiánypótló támogatóként emelkedik ki.

Az alábbiakban nem a végtelen (plusz két spin-off) kötetesre duzzadó sztorikról lesz szó, hanem kiadói koncepciókról, tematikus könyvsorozatokról. Ebből rengeteg van a piacon. A teljesség igénye nélkül az ismertebbek közé sorolható a magyar- és világirodalmi klasszikusokat felvonultató Helikon Zsebkönyvek sorozat és a kortárs klasszikusokkal újjáéledt Magvető Zsebkönyvtár sorozat, amely megkerülhetetlen, a kortárs irodalom élő részeivé vált köteteket vonultat fel. Az Európa Könyvkiadó Világirodalom remekei könyvsorozatát aligha kell bemutatni – lefogadom, hogy mindannyiunk nagyszüleinek a polcán hever pár kötet ebből a kiadásból. Több másik sorozat után az Európa aktuális zsebkönyv-sorozata a Magvetőhöz hasonlóan saját (részint kortárs) irodalmi fundamentumokat kíván sorra venni.

Mindezeken túl van még három olyan sorozat, amelyek együttesen erős löketet adnak a kultúrafogyasztók számára, hogy igenis olvassanak minél több kortársat!

A legszebb gesztus a kortárs feltörekvők felé

A Scolar LIVE kezdő és újrakezdő szerzőknek ad lehetőséget, hogy színvonalas, minőségi formában megjelentethessék az írásaikat, a hazai kedvenc regény műfajától eltérően kispróza vagy líra műfajokban. Izgalmas és teljesen kiszámíthatatlan, hogy milyen írások kerülnek az ember kezébe ebből a sorozatból, de annyi biztos: a sablonos formákat elhagyó, friss megközelítésben, újszerűen megírt műveket találni köztük. A sorozat legismertebbje Mécs Anna 2017-ben debütált prózakötete, amely elnyerte a 2018-as év Margó-díját, azaz az év legjobb első kötete lett.

A szépirodalmi csúcs-kiadó lírasorozata végre előtérben

Nádasdy Ádám idén mind lírában, mint kisprózában nagyon sok elismerést zsebelhetett be. A tavaly megjelent Jól láthatóan lógok itt című kötete idén kiérdemelte az Aegon Irodalmi Díjat, ezzel reflektorfénybe hozva a kiadó Időmérték néven megjelentetett verseskötet-sorozatát. A zömében magyar, de pár külföldi költő egységes arculattal megjelenített kötetei átfogó képet adnak a költészet kiemelkedő alakjairól – legalábbis sokukról. (Ne felejtsük el, hogy a Jelenkor kiadó jegyez olyan népszerű tehetségeket, mint például Kemény Zsófi, Závada Péter vagy Simon Márton.)

Az Instagram-négysorosoknak hála reneszánszát éli a líra, de kérdés, hogy ez hosszú távon át tudja-e billenteni az itthoni prózarajongó olvasóközönséget a komfortzónáján túlra. Az biztos, hogy a Magvető oroszlánrészt vállal ebből a feladatból, és nem engedi elsikkadni ezt a fontos és méltánytalanul elhanyagolt irodalmi műfajt.

Sikkes zsebkönyv-sorozatnak álcázott világszemlélet

Egy-egy zsebkönyvsorozat erénye lehet, hogy általános bepillantást enged az adott kor preferált kultúreszményének részleteibe, ízlésvilágába, különös tekintettel a politikai beállítódásra és eszmei háttérre. Ehhez mérten a POKET zseniális összeállítás, a mai tizensok-huszonévesek legrelevánsabb témáit járja körbe: van itt szerelem, utazás a világban és az elme határain, Rejtő-kalandok és Háy-mélység, humor és tragédia, célkeresés és az élet értelmének pedzegetése, mindezt apró és designos kiszerelésben. A hamarosan-klasszikus szerzők mellett kortársak is fel-felbukkannak a sorozatban, elsősorban az antalógiákban.

A két éve tavasszal indított kezdeményezés rendkívüli előnye, hogy a kötetekhez olyan könnyű hozzájutni, mint egy buszjegyhez, áruk még mindig töredéke a könyvesboltban kapható társaiknak. Az sem hátrány, hogy az ország kultúrleányainak nagy szerelme, Vecsei H. Miklós és az ország kultúrhölgyeinek szerelme, Grecsó Krisztián a kezdeményezés két arca. 

Az alapítók sokszor, sok helyen elmondták, hogy olyan köteteket válogattak be a sorozatba, amelyek olvasása hozzátesz az emberekhez, fejleszti a személyiségüket, gondolatokat ébreszt bennük, és az irodalom szeretetére tanítja őket. A legutóbbi kiadásaik, az ifjúsági sorozat elindítása és a társadalmi kihívásokra, problémákra reflektáló kötetek mind arról tanúskodnak, hogy a csapat elkötelezett a definiált értékeik és céljaik mellett. Minden elismerés kijár a POKET-nek!

Az Inspiráló menüponton belül olyan menő irodalmi kezdeményezéseket, újításokat vagy az óriásplakátokról és a mainstream reklámkampányokból „éppen csak" kiszorult sorozatokat és programokat találhatsz, amelyek közelebb hozhatják számodra a magyar kortárs írók mellett külföldi kortársak és klasszikussá vált szerzők munkáit és magukat a szerzőket.

A Magyar Kortárs Irodalmi Csekkolda, azaz a MAKICS blog értelmetlen volna Csekkolandó kötetek bemutatása nélkül, így ez a menüpont ezt a fundamentális funkciót kívánja betölteni. Ha már idetévedsz, ne légy rest lepörgetni a bejegyzéseket a végükig, ahol segítek neked belőni, hogy érdemes-e elolvasnod a kötetet, vagy nem javaslom neked, mert úgy sem tetszene.

Mi történik az irodalmi életben? Milyen kihívások állnak a kortárs írók előtt? Milyen érdekfeszítő viták zajlanak a hazai irodalmi életet meghatározó szereplők között? Az aktuális válaszokat és forró témákat a Kitekintő rovatban találod.

A verso latin kifejezés sokféleképpen fordítható, jelenti, hogy fejét töri, nyugtalanít, körben forgat, magyaráz. Éppen ezért a Verso rovatban fontos közéleti hírekre, társadalmi incidensekre vagy érdekes, megmozgató szövegekre reflektáló, (remélhetőleg) irodalmi igényességű saját írásokat olvashatsz tőlem. 

Ha volna kérdésed, kérésed, észrevételed, esetleg építő kritikád, ne tartsd magadban, írj nekem üzenetet Facebookon vagy Instagramon!